Ezek a napok a szellemidézésről szólnak. Nekem mindenképpen. Ezeken a napokon van időm leülni és számot vetni. Szembenézni a tetteimmel, a vágyaimmal és az erőmmel. Ehhez nekem is, – akárcsak Ebenezer Scrooge-nak, Charles Dickens zsörtölődő, lelketlen milliomosának – három szellem jelenik meg Karácsony éjjelén, és visz múlt, jelen és jövő Karácsonyaiba.

A múlt Karácsonyainak szelleme engem arra emlékeztet, hogy a felhőtlen boldogságot a gyerekévek jelentették. Az emlékek olyan erősen élnek bennem. Papi az udvaron fát hasogat, Nagyi bent előfőzi a halászlé alaplevét. Aztán Papi kint, a sötétben és hóesésben befejezi az ünnepi vacsorát. Ők most az én boldogságot okozó szellemeim, akik ugyan bár még velünk lehetnének, még sincsenek. Tarthattak tovább a felhőtlen Karácsonyok, de Nagyi és Papi elmentek túl korán, túl értelmetlen módon ölték meg magukat. A cigi végzett velük.

Azoknak a Karácsonyoknak a teljességét próbálja Anyukám és Apukám minden évben visszaidézni. Ezt az igyekezetet mutatja meg a jelen Karácsonyának szelleme mindig. Ezért látogatunk el minden évben 23-án a kápolnába, ahol a nagyszüleim hamvai vannak, ezért sétáljuk körbe a valaha volt házuk környékét. Ezért gyújtunk gyertyát értük és ezért készítjük ugyanúgy az ünnepi menüt minden évben. Ezért csönget ugyanúgy a Jézuska mindig. Mert így idézzük őket. Bár még élhetnének.

A jövő Karácsonyának szelleme kegyetlen, mert titokzatos és erőfeszítéseket vár. Akik itt vannak és a kisfiamnak a felhőtlen Karácsonyt jelentik, azokat meg kell minél tovább őrizni. Pedig köztük is van, aki dohányzik. Tudom, hogy annyiféleképpen el lehet menni. Miért kell a halálnak segíteni?

Ilyenkor, Karácsonykor számot vetek. Mi az, amit tehetek, hogy a boldog és felhőtlen pillanatokat tovább nyújtsam a kisfiam életében?

Az egyetlen, amit tehetünk, a család tehet, hogy megőrizzük neki magunkat. Nem pusztítjuk a testünket szánt szándékkal.

Én már megszabadultam a negyedik, gonosz szellememtől. Aki hiába a múlt, jelen és jövő szelleme: megtalált. De szerencsére volt erőm elűzni: letettem a cigit.

Ezt a blogot a múlt szelleme indíttatta velem. Mert bár tudom, hogy a papolás elutasítást szül, de talán annak, aki már elindult a leszokás útján ad egy kis erőt, hogy nem hiába döntött. Azokért, akik még nem határoztak, a magam módján mindent meg fogok tenni, hogy elég erejük legyen felvenni a harcot. A napokban jól figyeljetek!

Talán most Karácsonykor leül mindenki egy pár percre szellemet idézni. Szembenéz a tetteivel, a vágyaival és az erejével. És a szellemeivel is. Még a gonoszokkal is.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!