Majdnem egy hét telt el az új évből már. Furdal a kiváncsiság, hogy hányan tették le a cigarettát és hányan tartják is azóta magukat. 

Az utcán sétálva most sokkal feltűnőbb a dohányzó lakosság, mert kint ácsorognak a szórakozóhelyek előtt. Ott gyújthatnak rá.

Biztos vagyok benne, hogy ez sokakat eltántorít.

Reggel fél szemmel figyeltem az egyik országos csatorna sms-szavazását, ahol azt kérdezték a nézőktől, hogy leszoknak-e a szigorítások miatt. Három választ jelölhettek meg: igen, nem, spórolásból inkább. Utóbbi nyert, hacsak egy százalékkal is. Másik kettő egálban. Vagyis többen próbálnak leszokni valamely ok miatt. Szerencsére.

Drága a cigi. Valóban. Sok mindenre lehetne az árát költeni, elférne itt is, ott is. Még egy nyomós ok a kocsma előtt didergés mellett, hogy leszokjanak az emberek. 

A kommentekből látom, hogy néhányan - dohányosok- úgy érzik, hogy üldözve vannak. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Felmérések szerint, mióta például Angilában, Írországban meghozták ezt az intézkedést, jelentősen visszaesett a dohányzással összefüggésben levő rákos és egyéb megbetegedések száma.

A passzív dohányosok jóval kevesebbet szívnak a füstből, az aktív dohányosok is kétszer meggondolják, hogy rágyújtsanak-e.

Már az is eredmény, ha pár szálat kihagynak.