Ne szívj tovább!

Az asztal két végén ültek.

Nagyi előtt ott volt mindig egy keresztrejtvény, egy hamutál, és kezében az állandóan füstölgő cigaretta. A játékaimat köré hordtam, mert Nagyi a konyha és az asztalvég között mozgott többnyire.

Papi a másik végén dohányzott, talán valamivel kevesebbet emlékeim szerint, bár a gyerekemlékek sokszor csalnak.

  Mire eljutottam oda, hogy megszülessen az elhatározás, már ezerszer összevesztem magammal. Egyszerűen nem találtam igazi fogást a dohányzáson...mindig csak az utolsóra gyújtottam rá. 

Müller Péter szerint :

"Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk."

  A cigi elleni küzdelem értelme nem kétséges, de amíg magunkban nem kristályosodik ki, hogy valójában milyen életre vágyunk, nem fog menni a változtatás. A dohányzás amellett, hogy természetesen függőség, az élethez való hozzáállás is. 

  A függetlenség erőt sugároz. Aki dohányzik, az pedig nem független, így  nem erős ember.  Mindenki, aki magyarázkodik erről,  az éppen küzdelmet folytat saját magával. Gondolj csak bele!

Találni kell neked is utat magadhoz.

Várom a Te történetedet a leszokásról!