Ne szívj tovább!

Kattints a képre a nagyobb mérethez!

A legfrissebb adatok szerint:

Magyarországon évente 2 300 ember hal meg a passzív dohányzásra visszavezethető betegségek következtében.

A füst 1/3-a kerül a dohányzó szervezetébe. A többit a körülötte levők lélegzik be.

Sokszor a gyerekek.

Minden harmadik óvodás passzív dohányzástól szenved az otthonában!

Pasik! Ne dőljetek nyugodtan hátra!

A dohányzás merevedési zavarokat okoz.

A spermiumok számát 15 százalékkal csökkenti.

A maradék közül sok sérül, torzul.

Jelentősen lassul a mozgásuk.

A dohányzás károsíthatja az ondósejtek által hordozott örökítőanyagot is. Tudósok úgy gondolják, hogy az elszenvedett károsodás kihat a magzati fejlődésre, sőt, növelheti egyes betegségek - köztük bizonyos rosszindulatú daganatok - kockázatát a születendő gyermekben.

Már majdnem 25 voltam, amikor rájöttem, hogy nagyon szeretnék gyereket. Akkoriban napi egy doboz cigit biztosan elszívtam... Tudtam, hogy így nem vághatok neki. Nemhogy a terhesség alatt, de előtte legalább fél évvel jó letenni a bagót az orvosok szerint. Bár még annyi idő alatt sem tisztul ki a szervezet teljesen.

Hát ez nem sikerült, mert nagyon hamar terhes lettem. Pár héttel azután, hogy végleg abbahagytam.

Valahogy a letevésen sosem vívódtam...Egyszerűen csak belegondoltam, hogy mennyire önző lennék, ha tovább szívnám. Utánaolvasgattam a neten. A gyengeségem miatt megnyomoríthatom, de akár meg is ölhetem a kisbabámat.

A káros anyagok átszivárognak az ő szervezetébe, később pedig a tejbe is. Nem tudom megérteni azokat az anyákat, akik a széltől is óvják gyereküket, de rágyújtanak mellette...Mérget se itatunk vele? Akkor miért?

Nem mondom, hogy könnyű volt letenni, de az anyasági ösztön nálam sokkal erősebb volt a ciginél.

  Mire eljutottam oda, hogy megszülessen az elhatározás, már ezerszer összevesztem magammal. Egyszerűen nem találtam igazi fogást a dohányzáson...mindig csak az utolsóra gyújtottam rá. 

Müller Péter szerint :

"Küzdeni csak akkor tudunk, ha van miért. Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk."

  A cigi elleni küzdelem értelme nem kétséges, de amíg magunkban nem kristályosodik ki, hogy valójában milyen életre vágyunk, nem fog menni a változtatás. A dohányzás amellett, hogy természetesen függőség, az élethez való hozzáállás is. 

  A függetlenség erőt sugároz. Aki dohányzik, az pedig nem független, így  nem erős ember.  Mindenki, aki magyarázkodik erről,  az éppen küzdelmet folytat saját magával. Gondolj csak bele!

Találni kell neked is utat magadhoz.

Várom a Te történetedet a leszokásról!

Hamarosan saját infografikák kerülnek ide a cigivel kapcsolatban...

   Égett a torkom, beduzzadt a nyálkahártyám, köhögtem – így végeztem mindig egy végigdohányzott napot. Úgy feküdtem le, hogy hiába mostam fogat, mégis cigifüstöt lélegeztem ki. Állandóan ápolatlannak éreztem magam.

  Aki cigarettázik, annak ezzel folyamatosan szembe kell néznie. Nőként engem ez rettentően zavart, és a férfiakon is megérzem ezt természetesen.

  A dohányos kinézete lassan, de biztosan átalakul.

  Aki sokat szív, annak a körme és az ujjai végei elsárgulnak. A szaruhártyába beépül a kátrány és más égéstermékek is. Csak a cigivel együtt lehet ettől megszabadulni: a köröm lenő, a bőr lekopik.

  Minden mosolyból kiderül a szenvedély. A fogak hamar megsárgulnak. Szintén a kátránytól.

  Aki rágyújt, az ezzel tudomásul veszi, hogy lehelete rossz lesz. Ez a jellegzetes szag nem nyomható el rágóval vagy szájspray-jel. Ez a szájüregben lerakódó cigarettafüst és a tüdőből órákkal később is kilélegzett nikotin és egyéb égéstermékek keveréke. Utóbbi ellen a leszokás az egyetlen megoldás.

  A rossz szájszagot gyakran tetézi fogínygyulladás és fogszuvasodás is, amit szintén okozhat a bagó. A cigiben levő anyagok nagy része gyulladáskeltő, a nikotin pedig csökkenti a vérellátást a szájban, ami pedig a védekezőképességet, így hamarabb lesznek lyukasak a fogak. Ez pedig a fájdalom mellett szintén rossz leheletet okoz.

  Az arc lassan elszürkül és ráncossá válik. Ennek oka, hogy érszűkületet okoz a cigi, mivel nem jut a bőrbe elég tápanyag, így nem újul meg olyan gyakran. A dohány beindít egy enzimet, ami a bőr megújulásához és feszességéhez szükséges kollagént és elasztint lebontja. Törvényszerű, hogy a dohányos ráncos lesz.

  A fejbőr rossz vérellátása okozza a hajhullást, a toxinok pusztítják a hajhagymákat, így aki rendszeresen rágyújt, az hamarabb meg is őszül.

  Hiú vagyok. Rájöttem, hogy minek veszek arckrémeket, hajápolókat vagy parfümöt méregdrágán? Minek sminkelek és rúzsozom magam, ha mindezek alatt folyamatosan ápolatlan, rossz szagú vagyok és módeszeresen pusztítom a testemet...

  Csoda, hogy volt aki nem undorodott tőlem! Én már undorodtam magamtól...

   Sajnos gyakran kell lejárnom a dohányzóba, mert néhány kollégával csak ott lehet nyugodtan beszélgetni. Ilyenkor elnézem az embereket. Kiül rájuk, hogy milyen viszonyban vannak a cigarettájukkal.

  A totál függők lényegében ide rendezik be az irodájukat. Kávét, laptopot hoznak magukkal, ide hozatják a leveleiket is. Ők, állításuk szerint csak úgy tudnak gondolkodni, ha füstölnek. A szaguk végtelenül taszító.

  A rebellis dohányosok tüntetőleg cigiznek. Hangoztatják, hogy egészségtelen és büdös, de őket ez nem érdekli, mert a szervezetük vasból van. Valamilyen nagyon erőset szívnak és szinte dühösek a leszokókra.

  A vissza-visszaesők sokan vannak. A kolléganő, aki az alakjára hivatkozik. Retteg, hogyha leszokik, akkor meg fog hízni, pedig így is töltött galamb szegényke. Így csak ráncos lesz...Ő tudja.

  Nagy társaságban beszélget a telefonos lány. Ő zugdohányos, vagyis csak itt gyújt rá, de itt boldogan. Ha lehet lejön és fürdőzik a dohányosok ártó szenvedélyében. A munkaidő vége előtt egy órával már nem jön: nem akarja, hogy a szag megérződjön...

  Lejmolók sokan vannak. Sosincs cigijük, mert bevallásuk szerint nem dohányosok, leszoktak, leszoknak éppen. A többiek agyára mennek, és semmivel sem szívnak kevesebbet, mint vásárló társaik...

  A kis asztalka körül az ablak alatt a szociális dohányosok üldögélnek. Ők addig és annyit szívnak, amennyit a társaság többi tagja. Amíg a kávé tart, amikor alkoholt lehet inni, amikor valaki még rágyújt velük...

  A szoba közepén István áll, aki hetek óta leszokott. Csak füstért jön le, közben nikotinos rágót rágcsál. Többeknek a példaképe. Addig fog lejárni, amíg lesz dohányzó. Már csak egy hónapig. Szerencsére.

  Lehet, hogy csak én voltam paranioiás egyetemista, de ahányszor rágyújtottam, mindig azt éreztem, hogy elnyomás után órákkal is látszik vagy érződik rajtam a cigiszag.

(Az, hogy a látszódik dolgot hogyan értettem, magam se tudom, de emlékszem, hogy ez is megfordult a fejemben...)

  Emiatt a táskám tele volt az elhárításhoz szükséges eszközökkel. Volt nálam például mindig rágó (ez még nem különös). Alkoholos kézfertőtlenítő, kölni, szájspray, mentolos ajakír, hajfrissítő... Gondolhatjátok, hogy egy rágyújtás után mit rendeztem. 5 perc cigi, 10 perc utómunka.:)

  Hát szabad normális vagyok? Mégis csináltam, mert egyszerűen nem találtam védhető indokot, miért gyújtok rá...

  Ismerek olyan ötvenes nőt, aki máig nem meri bevallani a férjének és a szüleinek, hogy dohányzik. Inkább hazamenetel előtt sétálgat a környéken, fújja magát, szagolgatja a ruháit. Bár a férje meg szivarozik, és így nem olyan érzékeny a szagokra szerinte. Hát lehet.

  Itt a neten nem egy olyan fórumot találtam, amiben a fiatalok a legtutibb cigi rejtekhelyeket osztják meg egymással.(hangfal, társasjáték, stb...) Ez persze egyáltalán nem oldja meg a szagokat, hogy minden pénz rámegy és hogy úgy fáj reggel a torok tőle, mintha pengét nyelt volna az ember.

  Annyiszor elgondolkodtam, hogy miért éri meg a folyamatos szervezés, bűntudat és illatosítás. Néha irigyelltem azokat az ismerőseimet, akik családilag füstölték tele a lakásukat. Aztán mikor le akartam rakni, akkor jöttem rá, hogy képtelen lennék rá, ha otthon folyton megkínálnának. Hamarosan már a bulikban és a kocsmákban se lesz füstszag és közösségi cigizés. Szerencsére.

  Már az általános iskolás osztálytársaim között is volt, aki suli után az utcasarok mögött titokban dohányzott. Legtöbben azért, mert otthon is szívtak a szülők. Meg se érezte rajtuk senki. Vagánykodtak, egymásnak hozták a cigit, sokszor otthonról.

 Utánaolvastam, és a kimutatások szerint a rossz példa nem törvényszerűen vezet dohányzáshoz, de megkönnyíti a helyzetet.

  Egy holland vizsgálat azt mutatta, hogy a dohányzó szülők gyerekei amikor vacsorát játszottak háromszor gyakrabban imitáltak cigizést. Vagyis már 4-5 éves korban elkezdték összekötni az evést a dohányzással! Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg passzívan már jó ideje tényleg szívták a füstöt.

 2009-ben Magyarországon a nyolcadikosokat kérdeztek, és közülük minden második azt mondta, hogy rágyújtott már. Ez vezet ahhoz, hogy a gimisek 20 százaléka hetente többször cigizik.

 Én is emlékszem, hogy a gimi vécéjében mozdulni sem lehetett, annyian kuporogtak a hideg kövön, stikában dohányozva. Annyi volt a csikk, hogy nem egyszer eldugította a wc-t. Aztán az iskola inkább hamutálat! tett ki.

 A folyosón gomolygó füstön jókat röhögtünk, mert vagány dolognak tűnt, bár a szívem mélyén büdösnek tartottam a wc-t és környékét is, és rettegtem, hogy otthon azt hiszik majd, én is csinálom.  

Ti mikor kezdtétek és otthon hogyan fogadták?